Már a modern civilizáció kialakulása előtt is élt az emberekben a biztonság iránti igény, ezért különféle kezdetleges zármegoldásokkal óvták magukat és tulajdonukat.

Eleinte ezek a záraknak nem nevezhető megoldások kötelekből és csomókból álltak, amelyek haszna csak annyi volt, hogy tudtak róla, ha valaki a tulajdonukba be akart jutni.

 

Arról, hogy az első mechanikus zárak mikor és hogyan alakultak ki megoszlanak a vélemények. Valószínűleg az egyiptomiak, görögök és rómaiak egymástól függetlenül fejlesztették ki őket.

 

Az első és legegyszerűbb zárak valószínűleg csak egy fából készült rúd vagy egy csavar volt az ajtó felett. A külső kinyitáshoz egy kézi méretű nyílást készítettek az ajtóban.

 

A legkorábbi lelet egy több mint 4000 éves nagy fazár, amelyet Khorsabad palota romjain találták Ninive közelében, Assiria ősi fővárosában.

 

 

Khorsabad palota zárja

 

Ez a zár egy függőleges faházból állt, amely több eltérő hosszúságú laza fa csapot tartalmazott. Ezek a csapok a fából készült csavar tetején lévő furatokba illeszkedtek, megakadályozva ezzel a csavar mozgatását és az ajtó kinyílását.

 

A csavarban lévő ferde résbe egy hosszú fa kulcsot lehetett illeszteni, amelynek egyik oldalán különböző hosszúságú csapok voltak, amelyek megfeleltek a függőleges házban lévő csapoknak. Így mikor a kulcsot a résbe helyezték a csapok a csavar tetején egyenletesen sorakoztak fel és lehetővé tették az ajtó kinyitását.

 

Minden kornak megvannak a maga státuszszimbólumai. Ha szigorúan megvizsgáljuk a kulcsok minden korban egyfajta társadalmi hovatartozást képviseltek. A Római Birodalomban ugyanis az övükre kötve hordták a nemesek a kulcsokat, mert rangot jelentett, ha volt bármilyen ajtónyitásra alkalmas kulcs a birtokukban. Manapság is vannak olyanok, akik jól látható helyen tartott felsőkategóriás személyautó kulcsokkal pozícionálják magukat. A történelem ismétli önmagát.

 

A Római Birodalom bukása után, az I. században, a zárak területén az innováció teljesen megállt. A fejlődés helyett a középkori lakatosoknak inkább a betörők összezavarása volt a céljuk. Egyre bonyolultabb kulcsmintákat hoztak létre, valamint a kulcslyukakat elrejtették díszekkel vagy hamis kulcslyukakkal próbálták a betolakodókat megakadályozni.

 

Nyilvánvalóan egy idő után ez a „védelem” már kevésnek bizonyult így a középkor sötét része után jelentős fejlődés indult meg a zárak tekintetében.

 

Az első teljesen fém zárak 870 és 900 között készültek el Angliában.

 

 A zárszerelés fejlődésében az igazi áttörést a sárgaréz használata hozta el. Mivel már sorozatgyártásra is alkalmas volt, így lehetővé tette a zárcserét is. Lassan kialakult az úgynevezett csapó-zár, majd a zárbetét, melyet a kulcs és a retesz közé rögzítettek, így segítve az ajtónyitást, zárást.

 

A kapunyitásra használt zárszerkezet olyan volt, hogy az ajtó belső részén egy keresztrudat helyeztek el, majd a kulcs villáit az ajtóba vésett résbe helyezve elfordították és a tolózárat el lehetett húzni.

 

A 18. században találták fel a fordulatos zárat, mely a mai napig egyes zárszerkezetek és a zárszerelés alapja.

 

Az amerikai Linus Yale neve meghatározó a zárak és a zárszerelés területén ugyanis nem kisebb vívmányok tartoznak a nevéhez, mint a zár alapelemét képező retesz melletti elzáró vagy a kilincsnyelv (1860) amelyet már, mint ahogy a neve is mutatja nem a kulcs, hanem a kilincs mozgatott.

1861-ben szabadalmaztatta az első, tömegtermelésre szánt cilinderzárat, amelyet jellegzetes, lapos kulccsal lehetett nyitni.

Yale két társával, John Henry Towne-nal és fiával, Henry Robinsonnal megalapította a Yale & Towne Lock céget. Három hónapra rá meghalt. Emlékére Henry Towne úgy döntött, hogy minden egyes zárra és kulcsra rányomják Yale nevét. Ennek köszönhetően ma már Yale nevet egyet jelent az általa feltalált zár nevével.

 

Yale zár

 

1778-ban elérkeztünk a zárszerelés újabb mérföldkövéhez Robert Barron által, amely még ugyan mindig nem hevederzár, hanem egy olyan reteszes zár, amelynél a reteszeket egy bizonyos magasságba kellett felemelni ahhoz, hogy az ajtó kinyíljon.

 

Barron zár

 

 

Ezt követte a biztonságos zárszerelés újabb vívmánya 1784-ben, amikor Joseph Bramah a biztonsági zárat szabadalmaztatta, ami már valóban napjaink zárszerelésének magasiskolájának számított a maga idejében.

 

Bramah zár

 

A következő fejlődési ugrás apropóját az adta, hogy hamis kulcsokkal betörést követtek el a Portsmouth hajógyárba. A brit kormány ezért egy pályázatot adott ki egy olyan zár megtervezésére, amelyet nem lehet feltörni.

 

Jeremiah Chubb vaskereskedő válaszként megalkotta az úgynevezett érzékelős zárat, amelyet lehetetlen kinyitni a saját kulcsa nélkül, s mely zár 1851-ig feltörhetetlennek bizonyult. Ekkor ugyanis egy Hobbs nevezetű amerikai lakatos 25 perc alatt kinyitotta és további 7 perc alatt vissza is zárta. Bár Chubb képviselője is meghívást kapott a kihívásra, azonban nem jelent meg, de 11 tanú hitelesítette aláírásával, hogy a feltörhetetlennek hitt zárat feltörték.

 

Chubb érzékelős zára

 

A zártörténelem és zárszerelés egyik legjelentősebb időszaka pedig az volt, amikor James Sargent feltalálta az első cserélhető kulcsos kombinációs zárat, de ezen kívül az időzáras mechanizmusú, úgynevezett időretesz zár (1873) is a nevéhez fűződik.

 

Sarget-féle időretesz zár

 

Természetesen ahogy a zárak egyre fejlettebbek lettek, úgy fejlődött velük párhozamosan egy másik „mesterség” is, mégpedig a zárfeltörőké.

Leonard Danner 1550-ben hozta forgalomba betörő szerkezetét, mely állítása szerint az ajtónyitást zajmentessé tette.

Innentől kezdve versenyfutás indult el a zárkészítők és a zárfeltörők között, amely nem egy lefutott meccs és hol az egyik hol a másik csapat áll nyerésre.

 

A 20. században már megjelentek az elektronikus zárak, amelyek már valamelyest megnehezítették a zárfeltörők dolgát.

 

S hogy merre tart a zárak fejlődése? Manapság a világ zárjainak többsége ezeknek a mérnököknek a találmányain alapul, és még csak kis részben használnak fejlettebb technikákat, például mágneses kulcsokat vagy mikrochipes megoldásokat.

 

Rohanó világunkban azonban a fejlődés üteme az okosotthonokkal és egyéb fejlett megoldásokkal el fog hozni hamarosan egy olyan technológiai robbanást, amely már a régi mechanikus zárokat háttérbe fogja szorítani.

 De az már egy másik történet lesz…